- Amikor felhívtalak említetted, hogy kapsz tőlünk (Borászportálok) hírlevelet. Mióta állsz velünk kapcsolatban?

- Nem is tudom, hogyan kapom tőletek a hírlevelet, de jön. Körülbelül egy éve lehet talán.

- Milyen volt a napod? Gyakran adódnak hasonló személyes interjúid? Milyen mostanság a médiával történő kapcsolattartás?

- Egyébként is eléggé sűrűk a napjaim, ám most, hogy megjelent „Csak játszom” című új lemezem, futok egyik helyről a másikra. Mindent magam intézek, kicsit az ünnepek után is fel kellett pörögnöm…

- Nincs menedzsered?

- Nincs, és köszönöm szépen, de nem is kell, és engem nem is „csinált meg” senki. Tudom, hogy ma nagy divat a „menedzserezés”, de Magyarországon ez is, mint annyi minden, még gyerekcipőben jár, bár kétségtelen, hogy az utóbbi években kitermelődött egy-két olyan egyéniség, aki ért a szakmájához. Inkább egy ügyintéző hiányát érzem, aki megoldana helyettem néhány problémát.

 Nagy-Magyarország erdélyi részén születtél, 17 éves korodban kerültél az anyaországba. Esetleg a helyi borokkal is kapcsolatba kerültél?

- Nem hiszem, mert egyrészt gyerek voltam, másrészt pedig nagyon komolyan, válogatott kerettagként tornáztam abban az időben. Később a tornát felváltotta a házibulik és koncertek időszaka. Ekkor - a mai tudatommal átgondolva, eléggé megszentségtelenítő módon - vörösboros kólával kezdtünk, de ez amolyan életkori sajátosságnak tekinthető, mint mindannyiunk esetében. Vodkákkal és pálinkákkal ismerkedhetett még az ember a bulikban, de eléggé távol álltam ettől, lekötött a torna, majd a rockzene. A bor élvezetét az érés hozza meg, nálam is valahogy így történt.

Felnőttként először leginkább a whiskyvel kerültem kapcsolatba, de nem alkoholista állapotra kell gondolni. Időpontra nézve ez körülbelül a húszas éveim második felében történt. A nőies likőrök valahogy elkerültek, sosem kedveltem őket.

- A rockhoz inkább a keményebb italok illenek…

- Egy idő múlva lecsengett a whiskys időszakom, egyszerűen egyik napról a másikra nem kívántam már. Ekkor jött egy tequilás korszakom, még jobban letisztultam, majd következett a pálinka és a bor élvezetének kora, mely még a mai napig is tart. Csehországban viszont a sör az italom.

- Hogyan, és milyen időközönként borozol?

- Szinte minden nap. Valahogy amikor az ember hazaér esténként, úgy érzi, hogy egy jó pohár borral lehet az életet igazán elviselni. Nem kell különösebb alkalom a borozáshoz, barátokkal is bármikor sort kerítünk rá. Viszont Erdélyben megismerkedtem életem legjobb pálinkájával is. Ittam ott egy 23 éves tételt, miközben rádöbbentem, hogy eddig igazából nem is ittam pálinkát.

- Főzéshez is bontasz néhány flaska bort?

- Nem, mert nem szeretek főzni, és nem tanultam meg a tornász múltam miatt sem. Válogatott kerettagként sosem voltam elég sovány, és anyukám sem akart a konyhába kényszeríteni.

- Akkor te nem is szerepeltél főzős tévéműsorban?

- De, szerepeltem, és majd’ belehaltam, ennek ellenére nagyon jó élmény volt. Mivel minden este pálinkázással kezdődött, már semmi sem sikerülhetett igazán rosszul. Rettenetesen elfáradtam, de ha már belevágtam, szerettem volna minél jobban teljesíteni.

Közben megéheztünk, Ildikó egy grillezett zöldségekkel ellátott kecskesajtot, hozzá egy 2008-as Pannonhalmi Tricollis cuveé-t rendelt. Jómagam egy konyakos vargányakrém levest választottam libamájgaluskával, mellé Kreinbacher 2006-os Somlói Öregtőkék borát kortyolgattam.

- Mi az, ami megfog egy borban, amire azt mondod, hogy ez igen, ebből még egy pohárral?

- Rögtön az illat ragad meg, de már kitöltéskor, vizuálisan is elkezdődik a vonzalom. Aki ismer, tudja, hogy imádom a kutyákat, és egy kutyaszépségversenyen a társadalmi zsűri tagjának kértek fel, ahol a profi bírákkal teljesen megegyező véleményt alkottam. Tehát van érzékem hozzá, és így vagyok talán a borokkal is, nem ismerem a szakszavakat, de tudok súlyozni. Sopronban játszom már nagyon régóta, ennek ellenére számomra eddig kimaradt a helyi bor, holott a kollégáim rendszeresen, kannákban hordják a jó borokat. Egyszer tehát én is elmentem egy amolyan nevenincs pincészetbe, és roppant kellemes borokra bukkantam.

- 1999-ben, majd rá két évre, 2001-ben adtál ki szóló lemezt, aztán 7 év szünet következett. Az új lemezed most, 2010-ben jön ki. Miért ilyenek a ciklusaid? Igaz, annyi mindennel foglalkozol, csoda, hogy erre a pár saját lemezre volt időd…

- Nem számolom, hogy mit miért, de az első lemez valóban egy kicsit később jött. Egyszerűen nem akartam kompromisszumokat kötni… Nem éreztem azt a nyomást, hogy minden évben lemezt kellene kiadnom. Későn érő típus vagyok, ami a lemezkészítésben is megjelenik. Nemrég nézegettem Tina anyánk (Tina Turner) dvd-jét, egyszerűen elképesztő... Ajánlanám itt a Földön minden 16 éven felüli énekesnőnek, és alaposan kössék fel a kisgatyájukat! Ő nem az a fajta énekesnő, akinek a toalettjéről többet írnak, mint a hangjáról. De ez engem nem érdekel, csak nevetek azokon, akik annyira szétplasztikázzák magukat, hogy parodisztikus lesz a megjelenésük. Én nem szeretnék ilyenné válni, pusztán azért, hogy a megjelenésemről többet írjanak, mint a munkámról. Nem vetem meg a bulvársajtót, ám meg kell találni a helyes arányt, a harmóniát.