A napokban ünnepelte születésnapját Ildikó. „Most lettem százéves!” – tréfálkozik, jelezve, nem szeretne erről többet beszélni. Azt azért elárulja, hogy a negyvenedik szülinapja volt a legemlékezetesebb, hajós bulival ünnepelték.

– Nem az udvariasság mondatja velem: remekül nézel ki.
– Meg kell mondanom, húszévesen nem is éreztem jól magam a bőrömben. Harmincöt körül ez jó irányban változott, szerencsére.

– Az X-faktoros mentoráltjaiddal felvettetek egy közös dalt.
– Régi tervem volt, hogy csináljunk valamit együtt, és ez most Horváth Attila szövegíró segítségével megvalósult: egy dalba beleírt mind a négyünket. A kapcsolatunkról van benne szó, nagyon szellemesen. Például arról, hogy a fiúk dobjanak vízbe, vessenek tűzre, hogy kiderüljön, boszorkány vagyok-e. Benne van a dalban, hogy szeretjük egymást, de sokat vitázunk.
„Nem tudok hideg fejjel létezni!”

– A második X-Faktor válogatói zajlanak éppen – mi az, amit adott neked ez a műsor, és mi az, amit elvett?
– Mivel szívem-lelkem beleadtam a produkcióba, a verseny vége felé már az egészségem is komolyan veszélyben volt a sok stressztől. Ugyanakkor rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Megtudtam, hogyan készül egy ekkora show. Része lettem egy csapatnak, amelyhez jó volt tartozni. Ilyen profi, emberileg is szuper stábbal még sosem dolgoztam. Fontos volt az is, hogy kipróbálhattam a tanítást, amitől régen tartottam. Sokszor megkerestek már korábban, hogy vállaljak tanítványokat. Mindig nemet mondtam, mert úgy éreztem, nem tudok tanítani, és nincs hozzá elég türelmem. A Testnevelési Egyetemen végeztem, de az edzősködést abbahagytam, mert nem tartottam alkalmasnak magamat erre a munkára. Ráadásul annyi a munkám, hogy örülök, ha anyukámmal meg a férjemmel tudok találkozni, márpedig mindent csak teljes gőzzel tudok csinálni vagy sehogy. A műsor kapcsán mégis belekóstoltam a műfajba, nagyon élveztem, meg bizonyítottam is – elsősorban magamnak.

– Fellépések, új lemez és a már készülő műsor: nyári pihenésről szó sem lehetett?
– Szeptemberben lesz egy hét leállás. Októbertől élő adások lesznek, és ez a lemezbemutatóm időszaka is, úgyhogy év végéig nincs szusszanásnyi szünet sem. Most próbálom gyűjteni az erőt. Persze előre pihenni, enni nem lehet. Szerencsére az első széria tapasztalatai megkönnyítik majd a munkát.

– Egy svéd rockerral zenélsz együtt. Ki ő?
– Véletlenül csöppent az életembe Björn Lodin. Igaz, nem hiszek a véletlenekben. Zenészkollégák hoztak össze minket. Björn a Hard nevű magyar együttessel dolgozik együtt. Igazi hobó fazon, a zene az élete. Sokat utazik, ha valahol jól érzi magát, valaki nagyon inspirálja, akkor egy ideig marad. A családja is elfogadja, hogy csavarog. Már az előző lemezemen volt két dal tőle, most meg a tizenegyből kilenc az övé. Nagyon érdekes vele dolgozni, mert egészen másként szocializálódott, más a munkamódszere – mondhatni, hajcsár –, és nagyon jó az ízlése. Tud magas színvonalon slágert írni, és nekem ez a legfontosabb. Nekem mindig fent volt a mérce.

– Huszonöt év alatt csak öt lemezed jelent meg. Ennek anyagi okai voltak, vagy az említett igényesség miatt maradtak ki hosszabb időszakok a lemezcsinálásból?
– Sokféle oka volt. Elfordult, hogy a kiadóm évekig megfeledkezett rólam. Én meg nem vagyok az a nyomulós fajta. Egy lemezben sok ember rengeteg munkája, ideje és pénze van. Az emberek erre nem gondolnak, amikor letöltik ingyen a dalokat. Holott a cédé ugyanolyan termék, mint a kenyér meg a cipő, azokat sem lehet leszedni a netről, hanem pénzt kell adni értük, különben éhen halnának a gyártók. Lemezt megjelentetni ma nem jó üzlet. De boldog vagyok, hogy ezt a tizenegy dalt módomban állt rögzíteni.